A legmagasabban fejlett húsevő cápák közé tartozik és legelső képviselői körülbelül ötmillió évvel ezelőtt, a miocén időszak végén jelentek meg a Csendes-óceán észak-keleti területén. A nagy fehércápa a legnagyobb, ragadozó életmódot folytató hal és a földön őt tekintik az emberre nézve legveszélyesebb cápafajnak is.
A nagy fehér cápa valamennyi világtengerben megtalálható, de előnyben részesíti a meleg és mérsékelt vizeket. Elvétve előfordul Dél-Ausztrália, Új-Skócia és Izland hidegebb vizeiben is. A nagy fehér cápák állandóan mozgásban vannak, ezért lehetetlen meghatározni a számukat. Úgy tartják, hogy a nagy fehér cápa nem gyakori faj.
Testmérete változó, a leggyakrabban 3-4 méter hosszúságú példányokkal találkozhat az ember, de akad köztük 6-7 méteres is. Testtömege elérheti a 2500 kilogrammot is. A faj nőstényei nagyobbra nőnek a hímeknél. Az eddigi leghoszabb fehércápa 7,5 méter volt.
Az akár 7,5 centiméter hosszúra megnövő háromszögletű fogak szegélye csipkézett, ezért rendkívül jól meg tudják ragadni, és feldarabolni a zsákmányt. Mint mindegyik cápaféle, a nagy fehér cápa is képes pótolni elvesztett vagy letört fogait, amelyek három sorban helyeszkednekel a szájában és ha az első sorbol kihullik egy elölre csúszik a hátsó kettő hátol pedig nő egy új.
Azért támadja meg az embert mert azt histi, hogy fóka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése