Atlanti ördögrája

Atlanti ördögrája
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes) Rend: Rájaalakúak (Rajiformes) Család: Sasrájafélék (Myliobatidae) Nem: Manta Faj: M. birostris

Az atlanti ördögrája (Manta birostris) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának arájaalakúak (Rajiformes) rendjéhez, ezen belül a sasrájafélék (Myliobatidae) családjáhoztartozó faj.

Tartalomjegyzék 1 Elterjedése 2 Megjelenése 3 Életmódja 4 Szaporodása 5 Rokon fajok

Elterjedése 

Az atlanti ördögrája az Atlanti-óceán nyugati részén, a Csendes-óceánban és az Indiai-óceánban, partközelben és a nyílt tengeren egyaránt megtalálható. Mivel az ördögrája csekély kereskedelmi értékkel bír, és a sporthorgászok sem tekintik különösebben mutatós zsákmánynak, általában békén hagyják. Az állomány pontos számáról nincsenek adatok.

Megjelenése 

Az atlanti ördögrája hossza 3-5 méter, úszófesztávolsága 4,5-7 méter és testtömege a 2tonnát is eléri. A rája fejének két oldalán két óriási úszó van, amelyek úgy néznek ki, mint két hatalmas, puha szárny. Arra használja őket, hogy táplálékát közvetlenül széles pofájába terelje. A rájának nincs foga – a legtöbb táplálékot (plankton) „élő levesként” veszi fel –, ám pofája belül egészen érdes. Körülbelül öt pár kopoltyúját lélegzés mellett szűrőrendszerként is használja.

Életmódja 

A nagy példányok egyedül, a kisebbek 5-6 halból álló csoportban élnek, táplálékban gazdag helyeken. Tápláléka túlnyomórészt plankton és garnélák, de olykor kis halak is, mint például a tengeri pérhalfélék. Az ördögrája békés planktonevő, ha megtámadják hatalmas testével és gyors szárnyalásával az ember veszélyes ellenfelévé is válhat.

Szaporodása A párzási időszak egész évben tart. Ivarérettek csak akkor lesznek, ha elérték a 4-4,5 méteres úszófesztávolságot. Az atlanti ördögrája elevenszülő. Egyszerre csak egy utódot hoz a világra.

Rokon fajok

Az atlanti ördögrája legközelebbi rokonai és a Manta nem másik két faja a Manta ehrenbergiiés a Manta hamiltoni.

repülő hal

A repülő hal nem úgy repkedmint egy medár, hanem a megnyult mell úszóival vitorlázik a levegőben.
Amikor veszéj leselkedik rá akkor kiugrik a vízböl és akár 15 méteert is vitorlázik.
                              repülő hal 

A nagy fehércápa a porcos halak főosztályába tartozik.

A legmagasabban fejlett húsevő cápák közé tartozik és legelső képviselői körülbelül ötmillió évvel ezelőtt, a miocén időszak végén jelentek meg a Csendes-óceán észak-keleti területén. A nagy fehércápa a legnagyobb, ragadozó életmódot folytató hal és a földön őt tekintik az emberre nézve legveszélyesebb cápafajnak is.

A nagy fehér cápa valamennyi világtengerben megtalálható, de előnyben részesíti a meleg és mérsékelt vizeket. Elvétve előfordul Dél-Ausztrália, Új-Skócia és Izland hidegebb vizeiben is. A nagy fehér cápák állandóan mozgásban vannak, ezért lehetetlen meghatározni a számukat. Úgy tartják, hogy a nagy fehér cápa nem gyakori faj.

Testmérete változó, a leggyakrabban 3-4 méter hosszúságú példányokkal találkozhat az ember, de akad köztük 6-7 méteres is. Testtömege elérheti a 2500 kilogrammot is. A faj nőstényei nagyobbra nőnek a hímeknél. Az eddigi leghoszabb fehércápa 7,5 méter volt.

Az akár 7,5 centiméter hosszúra megnövő háromszögletű fogak szegélye csipkézett, ezért rendkívül jól meg tudják ragadni, és feldarabolni a zsákmányt. Mint mindegyik cápaféle, a nagy fehér cápa is képes pótolni elvesztett vagy letört fogait, amelyek három sorban helyeszkednekel a szájában és ha az első sorbol kihullik egy elölre csúszik a hátsó kettő hátol pedig nő egy új.


Azért támadja meg az embert mert azt histi, hogy fóka.